Készítette: Halász Dániel, lelkipásztor

Üzenet Kárpátaljáról

Ez év november 3-án reggel Maradékról elindultunk kicsiny kis segély szállítmányunkkal Kárpátaljára immár harmadik alkalommal, amióta február 24-én kitört az Orosz-Ukrán konfliktus. Akadálymentesen jutottunk át mindkét határon, és egyenesen Mezőváriba mentünk, hiszen a helyiek vártak minket a 18 órakor kezdődő istentiszteleten, ahol engem kértek fel szolgálatra. Közben mondták, hogy lehet, pont akkor fogják kikapcsolni az áramot, hiszen az oroszok szeptember óta bombázzák az energetikai infrastruktúrát és egyre gyakoribbak az áramkimaradások. Közben mondták, hogy ilyenkor kevesebben szoktak lenni a szokásosnál, mert nincs közvilágítás és sok idős fél elindulni a sötét utcákban. Hála Istennek, nem kapcsolták le az áramot, bár fel voltunk szerelkezve elemlámpákkal. Így kivilágított templomban, légiriadó nélkül tudtunk énekelni és Igét hallgatni, melyet a Jakab apostol levele alapján hirdettem: “Ha tehát feltámadtatok Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol Krisztus van, aki Isten jobbján ül. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel! Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt Istenben.” (Jak 3,1-3). Kihangsúlyoztam, hogy nem tudjuk, mi minden fog történni velünk a jövőben. Lehet nincstelenség, szegénység, betegség, de egy biztos pont megmarad nekünk, ha az odafennvalókkal törődünk, ez pedig nem más mint Jézus Krisztus, Aki akkor is velünk van, ha éppen körülöttünk békétlenség van.

Az igehirdetés után Menyhárt István, a gyülekezet társlelkésze megköszönte az Igei gondolatokat és adományokat, amit vittünk, majd felkérte Halász Bélát, a Szerbiai Református Egyház püspökét, hogy köszöntse a gyülekezetet. Püspök úr a beszédében kiemelte, hogy a földrajzi távolság majd 800 kilométer, de ez nem akadályoz meg bennünket a találkozásban, hiszen lélekben egyek vagyunk.

Istentisztelet után a Menyhárt lelkészcsalád látott minket vendégül, ahol jelen volt Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke feleségével és legkisebb gyermekével együtt. Áldott beszélgetést folytattunk az ukrajnai szomorú helyzetről és még egyszer megköszönve az adományokat arra kértek bennünket, hogy elsősorban imádkozzunk értük, mert jelenleg ez a legtöbb és legfontosabb, amit tehetünk.

Képek: